Kedves Látogató,
A halál mindig kellemetlen esemény volt és lesz. Az élet velejárója. Azért vagyunk, hogy a legszomorúbb percekben enyhítsünk a hozzátartozók bánatán azzal, hogy méltóságteljes temetést biztosítunk.
Amikor 1990-ben létrehoztam a Funero Temetkezési Magánvállalatot, fő célom az akkor igen alacsony szintű, elhunytat és rokonságot nem méltányoló temetkezési körülmények megváltoztatása volt. Sikerült. Ebben munkatársaim mellett nagy segítségemre volt Stjepan Beretić székesegyházi plébános úr (aki ránk bízta a szabadkai Bajai úti temető egyházi részét), valamint a helyi önkormányzat Kasza Józseffel és Kern Imrével az élén (lehetővé téve, hogy az állami temetőkben is temethessenek a magánvállalatok).
Miben voltunk és maradtunk mások, mint a többiek? Minden elhunyt esetében igyekeztünk úgy viszonyulni, mintha saját távoli rokonunkról lenne szó. Olyan emberek kerülhettek és kerültek a céghez, akik érzően, nem csupán rutinból végzik munkájukat.
Ügyeltünk a sokszor lényegtelennek tűnő “apróságokra”: a szakmából teljesen kizártuk az alkoholt - egy kupica pálinkáért felmondás jár. A gyászhuszárok az alkalomnak megfelelő, méretre szabott egyenruhát kaptak. A gépkocsivezetőtől az igazgatóig mindenki számára kötelezővé vált a fehér ing és a fekete nyakkendő viselete. A gyászhuszároknak aznap reggel kell borotválkozniuk, még félig másnapos szakáluk sem lehet, a fehér kesztyűnek mindig fehérnek, azaz tisztának kell lennie, a cipő helyett sem szabad gumicsizmát viselni... A komor, fekete szín helyett gépkocsijaink fehérek.
Megannyi ilyen "apróság" kellett ahhoz, hogy a szabadkaiak zöme, felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül minket tüntessen ki bizalmával. Ezt a bizalmat naponta újra és újra ki kell érdemelnünk. Nem lehet "lazítani". Ha olykor akár tőlünk függetlenül apróbb (de szinte mindig helyrehozhatatlan) hiba csúszik munkánkba, azt nagyon szégyeljük, igyekezünk legalább korrigálni, s a vétkes elleni fegyelmi intézkedés sem marad el. A bizalmat nehéz megszerezni, de könnyű elveszteni. Ezért minden napunk új és új vizsgatétel.
Igyekszünk a temetőkarbantartás terén is helyt állni. Célunk, hogy sírkertjeink minél ápoltabbak, rendezettebbek legyenek.
Áraink mindig versenyképesek voltak. Nem az olcsó és rossz, hanem az elfogadható ár és a minőségi munka híveiként váltunk ismertté.
Bízom benne, hogy a megszerzett tekintélyünket a jövőben is megtartjuk. 26 éve élvezzük az Önök bizalmát. Köszönöm. Kérem, tartsanak ki továbbra is a Funero mellett.
A szabadkai önkormányzati törvénytelen gáncsoskodás ellenére bízom benne, hogy minden a helyére kerül, s Szabadka nem veszti el egyik jellemzőjét, amiben szerbiai viszonylatban egyedülálló: a méltóságteljes temetés intézményét, amire minden elhunytnak joga van.
|
Miskolczi József, |
A Funero történelme tételesen és név szerinti szereplőkkel:
1990 elején azzal a kéréssel fordul Szabadka Község Városrendezési, Építészeti és Lakásügyi titkárságához, hogy engedélyezze egy temetkezési kommunális cég létrehozását. (Községi Végrehajtó Bizottság elnöke: Dragan Božinović.)
1990. május 8-án a községi titkárság elutasítja a kérést, azzal az indoklással, hogy csupán néhány hónapja (1989. december 28-án) létrehozták a Pogrebno Kommunális Közvállalatot ugyanennek a tevékenységnek a végzésére. (Aláíró: Dragan Šelić, titkár.) (Az állami temetkezési vállalat monopóliumának védelme sokáig tartott. Ezt a polgárok drágán fizették meg. Például 1992-ben a közvállalat a sírhelybérlet 10 éves díját 1.500-ról 5.000, a kriptabérletét pedig 2.000-ről 6.000 dinárra növelte.)
1990. május 17-én az illetékes tartományi titkárságnál föllebezést nyújtok be a községi végzés ellen. Indoklásom szerint a Vállalatokról szóló törvény értelmében a magáncégek más formákkal azonos piaci helyzetben vannak.
1990. június 8-án a tartományi szerv megsemmisíti a községi szerv végzését és visszautalja újboli tárgyalásra.
1990. augusztus 13-án a szabadkai községi titkárság ismét megtárgyalja a Funero létesítésének kérdését és ismét elutasítja. Erre ismét lehet föllebbezni a tartománynál… (A hatalom görcsösen védi a közvállalata egyeduralmát. A piaci verseny nem kívánatos, pedig akkor már Ante Marković jugoszláv kormányelnök nagyvilági gazdaságpolitikát hirdetett és folytatott.)
Időközben ezt a szabadkai monopóliumőrző esetet sikerült a belgrádi hatalom tudtára adni (kormányfő: Ante Marković?; Iparügyi és Bányászati miniszter a szabadkai Szántó István), s a kormány javasolta, majd a szövetségi parlament elfogadta a Vállalatokról szóló törvény módosítását, mely szerint kommunális köztevékenységet magánvállalatok is folytathatnak. Ezzel a döntéshozatalt „kivették” a szűklátókörű községi önkormányzatok kezéből és a gazdasági bíróság hatáskörébe helyezték át. (Hasonló történik 25 esztendő múlva egy másik formában!)
1990. szeptember 3-án a szabadkai Körzeti Bíróság fi.1263/90-es szám alatt bejegyezte a Pogrebno preduzeće p. o. Funero Temetkezési Vállalat t. f. Subotica – Szabadka céget! Alaptevékenysége: 100 392 Temetkezési szolgálat, temetők rendezése és karbantartása. (Bejegyző bíró: Szakács István.)
1990. november 2-án (jelképesen éppen Halottak napján) Szabadkán megnyílt a Funero üzlete, a Karađorđe út 1. szám alatt (volt Szádeczky ház). Tevékenységünk: temetkezési kellékek árusítása, halottszállítás és temetési szertartás. A kereskedők és a halottszállítók szürke rájuk szabott egyenruhát viseltek, fehér inggel és fekete nyakkendővel, egyansapkával. A gyászhuszárok korszerű, de zsinóros fekete egyenruhát, fehér inget, fekete nyakkendőt és fehér kesztyűt viseltek. Mindenkinek színjózanul, kegyeletteljesen kellett dolgoznia, szolgálatkészen viszonyulnia a vevőkhöz. Természetesen mindenkinek ismernie kellett mindkét környezetnyelvet, azaz tudnia szerbhorvátul és magyarul. Árban nem sokkal voltuk olcsóbbak (később sem) a többi cégnél, de minőségben meglepően újat jelentettünk, amit az emberek gyorsan észrevettek és terjesztettek. Mivel az állami temetkezési vállalatban az ügyfeleket meglehetősen félvállról kezelték (a sok évtizedes monopólium velejárója és utóhatása), nem igyekeztek a kedvükbe járni – mind többen választották a Funerót.
A szabadkai Szent Teréz Egyházközség – a Bajai úti temető egyházi részének tulajdonosaként – mindeddig kénytelen volt az állami temetkezési vállalattal dolgozni. Elégedetlenek voltak mind a temetés színvonalával, mind a temető karbantartásával (pontosabban: temettek, de semmit sem tettek a temető karbantartása érdekében). Az egyházi hatóság örült, hogy megszabadulhat tőlük. A Szent Teréz Egyházközség 1990 novemberében szerződéssel (a püspökség 1990. november 11-én jóváhagyta) a temetőjében végzendő temetkezési tevékenységet, valamint a karbantartást teljes egészében a Funeróra bízta. Ezért a Funero vállalta, hogy ingyenesen karbantartja a temetőt és részt vesz a fejlesztési költségekben. A plébániával együttműködve elkezdődött a Bajai úti egyházi temető rendbetétele és fejlesztése. Elszállítottuk az 50 pótkocsinyi szemetet, rendszeresítettük a fűkaszálást, fölújításra kerültek a kápolnák, utak épültek, ismét harang került a Péits kápolnába, az addigi hereföldön és a kriptasorokban levő foghíjakban (ahova általában a szemetet dobálták) új családi sírboltokat építettünk, kijelöltük és rendszeresen tisztítottuk a szemétlerakó helyeket.
Ami sokkal fontosabb és lényegesebb: bevezettük az új, méltóságteljes temetési szertartást. Négy gyászhuszár háromnegyed órával a temetés előtt megérkezik, egy szál virággal részvétet kíván a családnak, megkérdezik van-e valami óhajuk, majd halk zenét indítanak, amely a kápolnában (ravatalozóban) és előtte hallható. Akit nem egyházi szertartással temetnek, s beszédet sem mond senki – azt sem hantoljuk el búcsúzás nélkül. Ilyenkor a Funero dolgozója mond egy rövid alkalmi búcsúztatót, amire korábban nem volt példa. A gyászhuszárok fekete öltönyt, sapkát, cipőt viseltek, fehér ingben és kesztyűben dolgoztak. Mindenki odafigyelt, józan volt, s a külalakjára vigyáznia kellett: rendezett haj és szakáll, aznap reggel kellett borotválkozni, nem előző este, a cipőnek tisztának, a ruhának méretre szabottnak kellett lennie. Külön ügyeltünk a virágok kezelésére és elhelyezésére. Az „államiak” törték, dobálták – mi tiszteltük a virágért adott pénzt. A gyászhuszároknak egyszerre csak egy koszorút, legfeljebb két csokrot volt szabad kézbe venniük. A virágot nem a bejáratnál kívül vettük át, hanem megvártuk, amíg behozzák és ott (látsszon a család számára). A leglényegesebb a sírra/kriptára való elhelyezés volt: alulra kerültek az apró csokrok, felülre a nagyobb csokrok, majd legfölülre a koszorúk. Arra külön ügyelünk (a szalagok alapján), hogy az elhunyt közelebbi hozzátartozóinak koszorúi a láthatóbb helyre kerüljenek, a családi koszorú pedig a fő helyre. A formára is ügyelve, a szalagokat úgy helyezzük el, hogy ne legyenek alágyűrve, hanem oldalról olvashatóak legyenek. (A minőségi változás láttán a Funero hamarosan megkapta a temetési (és részben temetőkarbantartási) jogot a horgosi és a bajmoki egyházi, valamint a martonosi egyházi és állami, továbbá kispiaci állami temetőkben is.
A szabadkaiak örömmel fogadták a minőségi változást és mind többen követelték, hogy a Funero temethessen, azaz végezhesse a temetési szertartást a többi temetőben is.
1991. december 6-án a Funero azzal a kéréssel fordult a Pogrebno Temetkezési Közvállalathoz, hogy az ő gyászhuszáraikkal egyenrangúan a temetkezési magánvállalatok is végezhessék a temetési szertartást az állami temetőkben is (amelyek ugyan állami tulajdont képeztek, de ennek a közvállalatnak a nevére szólt a használati jog).
1992. január 22-én a Pogrebno Temetkezési Közvállalat Igazgató Bizottsága teljes egészében elutasítja a Funero kérését.
1992. február 24-én a Funero azzal a kéréssel fordult Szabadka Községi Képviselő Testületéhez, hogy vizsgálja fölül az érvényes temetkezési határozatát és a polgárok érdekében engedélyezze, hogy minden temetkezési vállalat, vagy vállalkozó egyenrangúan végezhesse a szertartást, azaz: az elhunyt kivitelét a ravatalozóból, a virág kiszállítását és elhelyezését. Monopóliumként maradjon meg a közvállalatnak: az elhantolás, a sírhelybérletek megfizettetése, a temető-karbantartás és a családi sírboltok építésének monopóliuma. A szabadkai önkormányzat frissében nem foglalkozott a kérdéssel. A polgárok mind többen fordultak a Funeróhoz bizalommal, hogy legalább amit lehet (szállítás, temetkezési kellékek) ott intézzék el. Egyben követelték a temetési szertartásra való jogot.
1993-ban a szabadkai önkormányzat (a községi képviselő testület elnöke: Kasza József, a községi végrehajtó bizottság elnöke: Kern Imre) az akkori országban is egyedülálló megoldást választott: szerkezetileg átalakította a Pogrebno Temetkezési Közvállalatot (később hazánkban divat lett az „átstrukturálás”, de ennek első jó példája országosan Szabadka volt). Kimondták, hogy közérdek: minden embernek legyen végső nyugvóhelye, legyen aki gondoskodik a megfelelő elhantolásról, fizettessék meg a sírhelybérletet, a temetők legyenek karbantartottak és fejlődjenek. Ezt végezze a közvállalat. Minden egyéb legyen piaci alapú. Így a korábbi közvállalatból létrejött az Urna Társadalmi Vállalat, amely ugyanazt a tevékenységet végezte, mint a magánvállalatok: temetkezési kellékek értékesítése, szállítás és szertartás. Nem indultak nulláról, mert megkapták a teljes ehhez szükséges fölszerelést, árukészletet, járműveket, raktárt, egyenruhákat, szakembereket. (A monopóliumhoz szokott emberek nem tudták sikeresen másolni a Funerót, pedig nem lett volna nehéz. Ezért az Urna tönkrement, a privatizáció során 790 dinárért kelt el.) Úgyszintén piaci tényezőként kivált a Kőfaragók Társadalmi Vállalat. Ez sem állta meg a helyét, privatizálták, majd bezárták. (Ez azt jelenti, hogy a temetők azért voltak gyengén karbantartottak, mert a monopólium időszakában az erre szánt pénzből dotálták a többi tevékenységet.) A Funero elindított egy olyan folyamatot, amely lendületbe hozta a temetkezési közvállalatot is! Ott is követték példáját: az állami temetők is sokkal szebben karbantartottak lettek, az ott dolgozók közül több iszákost „kivontak a forgalomból”, dolgozóik egy fokkal kedvesebbekké váltak az ügyfelekhez…
1994-től 2011-ig a temetkezési tevékenység Szabadkán szervezésileg ésszerű, árban elfogadható, ügyfélbarát és kegyeletteljes volt – minden az ügyfelek érdekében történt mind a közvállalat, mind a magánvállalatok részéről. Az ügyfelek szabadon választhattak (Funero, Urna, Corpus, Fiducija stb.) közül, s bárkihez fordultak a temetéssel kapcsolatban mindent egy helyen el tudtak intézni! Minden temetkezési vállalat kiadta a közvállalattal telefonon egyeztetve a temetési megbízást a sírásónak, megfizettette ennek díját – tehát az ügyfeleknek nem kellett sétálniuk. A 16 esztendőn át a rendszer kiválóan működött, egyetlen hiba, vagy rendellenesség sem történt senki részéről! Ami a legfontosabb: a polgárok elégedettek voltak a választási lehetőséggel, a minőséggel és az árakkal.
1998. június 26-án a szabadkai helyzet és az akkori kommunális törvény alapján Szabadka Községi Képviselő Testülete meghozta saját temetkezési határozatát. Ebben „szentesítette” a már élő jó gyakorlatot. Ennek alapja a piaci verseny (minőségben és árban), valamint az állami és a magántőkével működő cégek egyenrangúsága volt. Monopólium csak ott maradt – ahol az valóban szükségszerű volt. A polgárok, akik a saját pénzüket költötték temetkezésre, ebből semmi hátrányt sem szenvedtek. A minőségi temetkezés minden föltétele adott volt.
A szabadkai állami temetkezési vállalatban igazgatócsere történt (Nikola Kvala helyére Vesna Prćić került), s ettől kezdve nem a saját tevékenységüket igyekezett jobban végezni, hanem folyton a magánvállalatokat irigyelték és próbálták tönkretenni. A régi monopóliumukat kívánták visszahozni (ami 2016-ban részben sikerült is).
2013. december 30-án a Pogrebno Kommunális Közvállalat számára Szabadka Város Képviselő Testülete (polgármester: Saša Vučinić) ismét lehetővé tette, hogy a monopóliumuk mellett foglalkozhassanak piaci tevékenységgel (ami annak idején az Urna vállalatba került át): temetkezési kellékek árusításával, szállítással, temetési szertartással. Innentől kezdve minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a polgárok érdekeit semmibe véve minden téren monopóliumuk legyen. Először megszűnt a lehetőség, hogy a polgárok mindent egy helyen intézhessenek el bármelyik temetkezési vállalatban – rájuk kényszerítettek egy fölösleges járkálást. Utána újabb tételeket vezettek be, amelyek mintegy 2 000 dinárral drágították a temetést (ezt az országos Versenyvédelmi Bizottság határozata alapján vissza kellett vonniuk). A sok alantas cselekedet inkább Szabadka város, mintsem a Funero történelmébe tartozik. A következményeket a szabadkai polgárok érezték és érzik. Egyben példa, miként lehet pártpolitikai okokból valamit, ami jó volt a polgároknak és működött – szinte egyik napról a másikra tönkretenni. Főleg az állami cég hiányos munkájának leplezésére és a magánszektor iránti irigy gyűlölettől gerjesztve. Azóta tart az értelmetlen csatározás, amelyben az állami temetkezési vállalat pártpolitikai háttérrel igyekszik tönkretenni a magánvállalkozásokat, mi pedig igyekszünk túlélni minden gaztettüket. A polgárokkal együtt, szenvedő alanyok vagyunk, de nem adjuk föl. Harcolunk azért, amit 25 év alatt fölépítettünk és Szabadka dicsőségére válik.
2011-ben a Funero korszerű, minden elvárásának megfelelő hűtőt épített, a még minőségibb szolgáltatás érdekében.
2016. március 31-én a szabadkai önkormányzat (VKT elnök: Ilija Maravić, polgármester aki ellenzi a meghozatalt: Maglai Jenő) szándékos törvényességi félremagyarázással egy botrányos és törvénytelen határozatot hoz a temetkezésről és temetőkről! Ezzel minden elképzelhető és elképzelhetetlen monopóliumot a Pogrebno Kommunális Közválalat hatáskörébe ad! Ezzel külön is foglalkozunk honlapunkon. Főleg két fontos dolog érdemel figyelmet: a magánvállalatoktól elveszik a lehetőséget, hogy a legjobban végzett feladatukat folytassák: ez a temetési szertartást. Ebben az állami szektor nem tudta állni a piaci versenyt – kikövetelte magának a Szerb Haladó Párt-VMSZ koalíciótól az egyeduralmat! A másik a polgárok sétáltatásának kéjes élvezete az állami cég részéről! Az elmúlt 25 évben temetési időpontot telefonon kaphattak a polgárok. Most nem! Ha egy magáncégnél vásárolnak, akkor meg kell lennie minden papírjuknak már az időpont kérésekor, s el kell menniük személyesen a Mindenható Pogrebnoba időpontért, majd vissza a temetkezési magánvállalatba, hogy befejezzék a szervezést és a gyászlapot! (Amennyiben az ügyfél nem a magánvállalatot, hanem az államit választja, akkor mindent lehet: telefonon is időpontot kapni, teljes orvosi papírok nélkül is.) Eget rengető pimaszság – melyet a szabadkai önkormányzat vezetett be és hagyott jóvá!
2016 áprilisában a Funero, a Corpus és az Urna temetkezési vállalatok szervezésében Polgári Kezdeményezés formájában sok ezer szabadkai választópolgár kérte, szólította föl a város önkormányzatát, hogy vizsgálja fölül törvénytelen határozatát és tegye törvényessé. A kezdeményezést a törvényes minimum, azaz 13 200 helyett 15 100 szabadkai választópolgár írta alá. (Erről külön írunk honlapunkon.)
A szabadkai polgárok kérése jogos volt, mert a Versenyvédelmi Bizottság (Komisija za zaštitu konkurencije) a törvénytelen városi Határozattal foglalkozva megállapította, hogy a helyi hatalom olyan tevékenységeket sorolt be a közvállalat kizárólagos jogai közé, amelyek révén sérül a piaci verseny és nem kellene őket monopóliumként végezni. Észrevételeiket konkrétan fölsorolták. A dölyfös helyi hatalom ezt sem vette figyelembe.
A Polgári Kezdeményezést a Szabadkai Városi Képviselő Testület (polgármester: Bogdan Laban, VKT elnök: Bunford Tivadar) nem vette komolyan, 2016. szeptember 29-i ülésén (utolsó, 67. napirendi pontként!) mindössze egy-két lényegtelen, tessék-lássék módosítást hajtottak végre. A polgárok érdekeit és a törvényes piaci verseny lehetővé tételét egyedül a Mozgalom a Polgári Szabadkáért - Maglai Jenő képviselőcsoport képviselte (külön teljes módosítási Határozati Javaslatot beadva), de ezt a többi képviselőcsoport (Szerb Haladó Párt, Vajdasági Magyar Szövetség, Demokrata Párt, Vajdasági Szociáldemokrata Liga) látványosan visszautasította. A törvénytelen monopólium mellett és a választóik ellen szavaztak.
Most 2016 októberét írjuk. A Funero még megvan és megmarad. 19 helyett már csak 15 dolgozója van, s ez tovább csökken majd, mert többen a helyzetet látva külföldre mentek, vagy készülnek. A továbbiakról a tiltakozási részben olvashatnak. Meg majd itt, ha a szabadkai önkormányzat a pártpolitikai játékok helyett a választópolgárok szavára hallgat és érdekében cselekszik.
Szerencsére Belgrádban az országos hatalom látja, hogy az EU felé vezető úton nem a monopóliumnak, hanem a piaci versenynek kell biztosítani a minőséget. Készül az új kommunális törvény, amely megakadályozza, hogy a helyi önkormányzatok önkényeskedjenek temetési ügyben. Reméljük, hogy ezt még az idén elfogadja a parlament.
A Funero történelmébe nem csupán a temetési kultúra megváltoztatása, méltóságteljesebbé tétele piros betűs esemény. Van még egy. A Funero leányvállalataként létrejött Tipp-Topp System cég hozta be az INTERNETET Szabadkára, s volt az első helyi és első vajdasági internetszolgáltató cég 1996-ban! Nagy lépés volt ez akkor városunknak. Újvidék (belgrádi Eunet) után Szabadka.